Erdei Túra
A BringaWiki wikiből
Az emberrel az egyik legszebb ami történhet, hogy elszakad a város szennyétől és egy kis mozgással összekötve hazatér az erdőbe, feltöltődik a táj szépségével, harmóniával, nyugalommal, és békével.
Akár gyalogosan, akár biciklivel, a természetben az ember vendég. S ehhez méltóan illik viselkednie. http://www.amozgaselet.eu/bolcs.html
A jog a 2009-es erdőtörvény formájában szabályozza az erdő használatát. http://erdoertekeles.blog.hu/2009/04/29/erdotorveny_2009 http://www.parlament.hu/irom38//06934/06934.pdf Az erdészek, vadőrök, természetvédelmi őrök nem macerálják a túrázókat, ha ők sem randalíroznak az erdőben. Nem az erdőben felüdülni vagy sportolni vágyó túrista ellen vannak, hanem, szélmalomharcot vívnak a rongálók, fa-tolvajok, orvvadászok, illegális hulladéklerakók, természetkárosítók ellen.
Az erdei illemkódex: http://www.adventures.hu/doc/useful/10parancsolat.
Az erdei túrákhoz a legalkalmasabb a jó műszaki állapotban levő, sebességváltós, mountainbike kerékpár. A teleszkóp, a vastag bütykös gumi, és esetleg a hátsó rugóstag megkönnyíti a terepen való közlekedést. Felszerelésként, kis hátizsák, marokszerszám, pumpa, pótbelső, gumijavító készlet, bicska, és szerelési alapokra feltétlen szükség van, de a készlet kiegészíthető, gyorskötözővel, szigszalaggal, kis láncolajjal, váltófüllel stb. (Koratavasszal, későősszel, vagy ha éjszakai túrát tervezük az erős lámpa szintén ajánlott, elég macerás tud lenni egy 3 ledes kis városi lámpával sötétben, a turistajelzéseket keresgélni a fákon...) Ha a bringa megvan, már csak erőnlét kérdése. Szerencsére az emberi test csodákra képes, s a kezdetben fullasztó emelkedőkhöz hamar hozzá lehet szokni, s élvezetesebb lesz a tájban gyönyörködni. :-) Kezdetben érdemes a hegyekben futó forgalom elől elzárt aszfaltutakkal megismerkedni, majd a murvás erdőgazdasági utakon tekerni, s azután áttérni a turistautakra. Jó tudni, hogy a térképen minél több szintvonalat keresztezünk, minél rövidebb táv alatt, az emelkedő annál nagyobb. De az ismeretlen ösvények is sokszor tartogatnak egyéb meglepetéseket... pl. egy meredek hegyoldalban kellemesnek tűnő, lényegében szintben futó út, esetleg egy csúszós kifelé lejtő vékonyka, gyökerekkel tarkított ösvény, amin a haladás extra izgalmakat rejt... ;) Azonkívül a térképek a vihar utáni fakidőléseket sem jelzik... ahol kicsit lassabbá válik a haladás...
Más az erdőben gyalogosan, és más biciklivel közlekedni. Gyalog komótosabb, jobban meg lehet mindent figyelni, kevesebb a kötöttség, viszont távolságban eléggé behatárolt. Két keréken nincs olyan gyalogút, amire ne lehetne (legalább) feltolni a bringát, emellett viszont megnyílnak a távlatok is. 1 nap alatt hatalmas területek, változatos tájak járhatók be, szabadon lehet közlekedni jelzett és jelzetlen erdőgazdasági utakon. A térkép és a tájoló (és a használatának az ismerete!) alap kellene, hogy legyen minden erdőjárónál, de ha van nála GPS is, akkor végképp kötöttségektől mentesen kóborolhat az erdei utakon, nem fenyegeti az eltévedés veszélye.
Az erdőben közlekedve az alap, hogy a turistaúton előzékenyen, és figyelmesen viselkedünk a turistákkal szemben! Ismeretlen utakon a józan ész szabályai szerint célszerű haladni. A lejtő csábít a rohanásra, de ha fatörzs fekszik a kanyar után keresztbe, vagy a kellemes lejtő hirtelen sziklás meredélybe csap át, meg is kell tudni állni. Az erdei terep amúgy is kicsit nehezebb, sziklákon és gyökereken kell haladni, csúszik a falevél, különösen, esős/saras időben, s a falevelek alattuk rejthetnek csúszós, murvás kőzúzalékot is... Előbb-utóbb mindenki megtapasztalja. A sisak, sebtapasz, esetleg térd/könyökvédő nem árt ha van nálunk. Nagyobb problémák esetére pedig a helyi hegyimentők telefonszáma (ha van ilyen, a börzsönyi: http://www.nagyhideghegy.hu/mentoszolgalat).
Különösen a meleg nyári napokon tervezzük meg előre, hogy hol találunk forrásvizet az erdőben, különösen, ha a következő falu messzire esik. Nem tud túl kellemes lenni a hosszú emelkedő 40 fokban, víz nélkül... A kutak vize szvsz. manapság már nem megbízható, a források közül sok állandónak jelölt forrás is kiapad a melegben. Érdemes pl. a http://www.turistautak.hu térképét is megnézni, naprakészebb adatokat tartalmaz a nyomtatott térképverzióknál. Végszükség esetére pedig nem árt beszerezni a patikában víztisztító tablettát (Neomagnol). Az íze ocsmány, de jól jöhet, ha van nálunk 1-2 darab. (A tabletta használata előtt a vizet át kell szűrni, pl. zoknin.) Nem haszontalan az sem, ha van nálunk egy kis 1 dl-es fémpohár, sok forrás olyan alacsonyan fakad, hogy kulacsot nem lehet alá tenni. S ha mégis kutakra kényszerülünk, annak nem lesz vedre, de ha van nálunk egy 5-10m-es madzag (ami másra is jól jöhet) akkor némi kötözgetéssel és ügyességgel le tudjuk engedni a kútba a poharat.
A kullancs, az erdő réme. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Kullancs) A kullancs elterjedtségét és veszélyességét az okozza, hogy az egyetlen természetes ellenségét az ember kipusztította, így akár 7 éven át is áttelel, emiatt már csak egy dolog csökkenti a populációjukat, a fagyos, hómentes tél... A kullancs alapvetően egy lomha és válogatós állat (ellentétben a szúnyogokkal és böglyökkel), így nem kell megijedni, ha ránk kerül egy példány, nem harap azon nyomban. Még órákon át fog mászkálni rajtunk, igazi ínyenc módjára keresi a lágy, puha, melegebb, nyirkosabb területeket (jellemzően, boka, ágyék, nyak, de ha végül elunja, bárhol befúrhatja magát) és csak utána kezd neki a vacsorának. Én még fáról ugró kullanccsal nem találkoztam, sőt az erdei ritkás aljnövényzetben se nagyon. Jellemző módon, mindig a füves rétek, kaszálók, bokros-bozótos területeken fordul elő. A legfontosabb a megelőzés, és a figyelem. Ha gyalogosan vagyunk, akkor hosszú, lehetőleg fehér nadrág legyen rajtunk, azon jól látszik, ha csak 1 db is ránk került. Nem kell megijedni, le kell pöckölni, vagy ha tucatjával kerül ránk minden harmadik lépésünk után, akkor le kell seperni őket. És nem kell azon a mezőn tábort bontani... ;-) Ha ilyen helyeken járunk, érdemes gyakran ellenőrizni a nadrágunkat, egyszerűbb frissiben megszabadulni tőlük, mint aztán a szétmászott kullancsokat később összevadászni... Ha valahol megállnánk pihenni, s leülnénk a fűben, érdemes a területen megjáratni a "fehér nadrágot", ha összeszed kullancsot akkor menjünk inkább erdőbe, fák alá pihenni, ahol nincs fű... Legalább esténként ellenőrizzük magunkat! Ha mégis befúródott egy, akkor ki kell szedni, minél előbb. Minél hamarabb vettük észre, annál könnyebb lesz, mert még kevésbé fúrta be magát. A lényeg, hogy ne nyomjuk meg a potrohát a kiszedés közben! Akkor ugyanis a tápcsatornájából a fertőzést okozó anyagokat saját magunkba injektáljuk. A patikában lehet kapni kullancskiszedő csipeszt, legtöbbször az segít, ha mégsem, óvatosan kivehetjük kézzel is, vagy elmegyünk a dokihoz. Az alábbi képen érdemes megnézni, hogy néz ki egy Lyme-folt: http://www.lyme.hu/ http://www.astronet.hu/db/04/B8/85301-d-d000004B89c0fc1a64cd0.jpg Természetesen a megelőzés érdekében mindenki be is oltathatja magát, vagy használhat kullancsriasztó sprét is.
Hazai erdeinek egyik kedves állata a vaddisznó. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Vaddiszn%C3%B3) Okosabb, mint sok emberszerű lény, viszont nem szereti, ha ijesztgetik, az anyakocák, pedig különösen nem szeretik ha malacaikat ijesztgetik. Az egyes térségek disznói saját emberpopulációjukkal való kapcsolatuk és tapasztalataik alapján reagálnak az arra tévedő turista megjelenésére. Általában menekülnek, de van, hogy akár kismalacos kocát is szinte meg lehet simogatni. Azonban, néha félreértések is adódnak: pl. hegyről lerobogva, a nyeregben turkáló kondának a kocáit és malacait szétugrasztva, egy kan nagyon mérges tud ám lenni. Szerencsére meg lehet vele beszélni a dolgot, s akkor lehiggad és ő is elkocog... :o)
Ősszel szarvasbőgés idején is érdemes jókora távolságot tartani a felajzott bakoktól, jobb ha nem nézik az embert konkurenciának... :-)
A nedves völgyekben a szúnyogok kicsit, a böglyök (pőcsikek) igen nagyot tudnak szúrni. Ha egyszer sikerült egy dagonyában nyakig elmerülni, akkor a ránk száradó sár teljesen megóv tőlük, bár valószínű a szépségipar még egy jó ideig nem tesz a polcaira ilyen illatú dezodort... :-) Viszont teljes lelki közösségben megérthetjük a vaddisznókat, talán még a kondába is befogadnának minket... :o) A böglyök, pőcsikek (http://hu.wikipedia.org/wiki/Es%C5%91thoz%C3%B3_p%C5%91csik) fájdalmas csípésére a legtöbb ember érzékeny, nagy kemény, viszkető vörös folt lesz a csípés helyén. (Feltételezésem szerint valamilyen allergiás reakciót is kivált a szúrás). Védekezni nem nagyon lehet ezek az állatok ellen, viszont a szervezet egy idő után megszokja a csípéseket és fel se vesszük őket, mint ősapáink. Fájni ugyanúgy fog, de elmarad az allergiás reakció, és hamarabb is gyógyul. Érdemes a csípést Fenistil-géllel kenegetni, vagy ha nagyon bedagadt mihamarabb orvoshoz menni vele.
Nyáron, melegben sok helyen úgy érezzük, hogy apró legyek milliói lepnek el bennünket, szemünkbe, szánkba, orrunkba, fülünkbe szállva. Nem csipnek, de az embert ellepő temérdek legyet sok éven át a turisták átkának tartottam. Igazából azt sem értve mit is akarnak. Aztán egyszer egy völgybe lesétálva a fák között átszűrődő fényben megláttam, hogy miről van szó: nem a legyek lepik el az embert, s ezzel szinte őrületbe kergetve, hanem a völgyben már eleve ott repdes az a temérdek légy, s az ember ahogy halad, maga sétál bele a felhőbe... Ezek az állatok nem akarnak semmit az embertől, eddig is ott voltak...
Van még egy érdekes állat, a repülő-kullancs, hivatalos nevén, a kullancslégy: (http://hu.wikipedia.org/wiki/Kullancsl%C3%A9gy) Érdekes gumi-testük van, leverhetetlen, és szinte elpusztíthatatlan, állandóan visszaszáll az emberre. Zavaró, de engem még sosem bántott.
Ha táborhelyet keresünk, akkor jó ha van víz a közelében, de ne egy rovaroktól nyüzsgő völgyben legyen, ne legyen szeles, ne legyen villámveszélyes hegyen, és az ember legjobban vizszintes "padlón" tud aludni. A Zemplénben jó, ha odafigyelünk rá, hogy a hűvös estéken a viperák ösztönösen vonzódnak a meleg iránt, s ha nem szeretnénk közös hálózsákban éjszakázni egy viperacsaláddal, akkor ne a sziklás részeken, hanem földdel boritott helyen aludjunk, esetleg függőágyban. Ha csak főzőcskézni szeretnénk, akkor azt lehetőleg kijelölt tűzrakó helyen tegyük. Ha úgy alakul, hogy éjszaka a tervezettnél hidegebb lett, és a melegedéshez kell tűz, akkor, hogy ne okozzunk erdőtüzet több dologra is nagyon kell figyelni: Nagyon száraz időben, vagy nagy szélben egyáltalán nem szabad tüzet gyújtani. Tűzgyújtás előtt a terepet meg kell tisztítani az avartól, ágaktól, száraz fűtől, nehogy elharapóddzon a tűz. Egy éjszakai melegedésre használt tűzben rengeteg parázs keletkezik. Mielőtt a túrázó továbbmegy másnap a tüzet teljesen ki kell oltania. Ehhez jó, ha van a környéken víz. A vizelet túl kevés, az ivóvizet meg nem szokta az ember pocsékolni. Ha nincs víz, akkor el kell zárni a parazsat a levegőtől, kövekkel, földekkel elfedni azt. (Feltúrni a tűz körül a földet ásóbottal, kis lapáttal stb.). Csak a kialudt tüzet szabad magára hagyni! A tűzgyújtást, a tűz viselkedését, a tűz kezelését, a tűz típusait, már célszerű előre megtanulni, és az alapokat kedvezőbb körülmények között (pl vízparti táborozás során) kipróbálni, begyakorolni.
Még egy megjegyzés: Az erdők vérszomjas ragadozója... a vadász. Jó messze üssünk tábort a lesektől. Elég kellemetlen tud lenni, ha az éjszaka közepén könnyíteni megy az ember, s közben a szomszéd hegyoldalban egy alkoholmámorban s félálomban leledző lesipuskás, fegyverre szerelt fényszórója világítja meg... és még a jobbik lehetőség...
Kívánok mindenkinek élménydús erdei túrákat, sok örömöt, és felfrissülést a Természetben!
